GhostyHellebore

 

A halálhír hamar körbefutotta Cloudhill apró házait. Elvégre falu volt, nem terjedtek lassan az újdonságok. A temetés napja hétfőre esett, ezért a tanulóknak nem volt iskola, hiszen majdhogynem mindenki résztvett a szertartáson. Hellebore temetése mondhatom, gyönyörű volt. Hűvös, szeles nap volt, mintha az idő együttérzett volna a tömegből rengeteg ember fájdalmával. Glimmer megjelenése gyönyörű volt, még így gyászos öltözékben is. Fekete ruha volt rajta, térd felett végződött a ruhájának a szoknyarésze, ami alját fekete csipke díszítette. A derekánál szűk volt és egy fekete filcszalaggal volt átkötve, masnira. A ruha pántos volt, de vastag és bal melle fölött egy ezüst tollpihe formázású bross díszelgett. Ilyene, Hellebore-nak is volt, ez volt barátságuk végtelenségét kifejező jelkép, igen, mert a toll nyelében ott volt belegravírozva egy apró végtelenség jel. Glimmer a hűvösség elkerülése végett egy fekete, fodros kendőt öltött a vállára, fején féloldalasan állítva volt egy kalap, fekete természetes hullámzású haja pedig ragyogva hullt alá a hátára. Paula asszony is csodaszépen mutatott. Fekete, könnyű anyagból készült szoknya volt rajta, ami leért a bokájáig. A ruha felsőrésze szürke csipkével volt díszítve, rajta viszont egy fekete, be nem gondolt zakó volt. Ezen nem volt semmi csicsa. A nyakában egy szelíd nyaklánc lógott. Fekete szalagon lógott egy újholdat ábrázoló, vékonyka ezüst medál. Még Hellebore vette neki születésnapjára. Vállán szintén egy fekete retikül lógott, haja pedig válláig ért, barna és sötét vörös árnyalatokban játszott, nem festette, ezért halvány ezüstös ősz szálak is megjelentek a kevéske hajzuhatagban. Nem szerette kiengedve hordani, mert mindig a szemébe fújta a szél, de lánya szerint, így sokkal fiatalabbnak tűnt, bár ezt már az ősz hajszálak nem támasztották alá. Egy fekete virágot tűzött egy kis tinccsel oldalra, hogy azért mégis kilásson. 

A menet elindult, hogy leeresszék a sírba a koporsót. Glimmer hátul ment, hogy elűzze a nem kívánatos személyeket, mert tudta hogy kit nem szeretnének itt látni. Amikor megpillantott két fekete, egymás kezét fogó árnyat, lemaradt a menettől. ~Nem elég hogy idetolják a pofájukat késnek is~ gondolta dühösen és elindult feléjük. Természetesen Chase és Rhone volt az. Glimmer dühösen torpant meg előttük és keresztbe fonta mellkasán a kezét majd szúrós pillantásokkal méregette a turbi párt. 

-Ti meg mi a fenét kerestek itt?-kérdezte ingerülten, de halkan. Chase és Rhone majdhogynem felnevettek. 

-Mit szoktak itt csinálni az emberek feketében amikor temetés van szerinted?-mondta Rhone gúnyosan. Glimmer megvetően nézett rá. 

-Te csak kussolsz amíg szépen mondom. Ami viszont mind a kettőtökre vonatkozik, hogy megfordultok, aztán elindultok, és megkeresitek a kaput, majd elmentek innen a francba -mondta a legnagyobb higgadtságot színlelve. Chase hitetlenkedve nézett rá.

-De hát Hellebore...most van a temetése miért ne lehetnék itt? És Rhone? Az évfolyamtársa volt...majdhogynem az egész suli itt van, kivéve akik betegek, vagy programjuk van és még suliba se jöttek volna ...-mondta mint aki nem hiszi el hogy elküldik.

-Valóban? Szerintem még jó sokan nem jöttek el erre az alkalomra, és akiknek még egy kicsi keresnivalójuk sincs itt és nyilván azért jöttek el hogy illeg-billegjenek a tömegnek hogy ,,igen mi szerelmesek vagyunk" azok ti vagytok! Most menjetek el amíg szépen kérlek, és nem kezdek el kiabálni mindenki előtt!  Hellebore-nak hadd legyen békés utolsó útja. Ne csesszétek el! Főleg ne te, Chase....ráadásul nekünk lesz még megbeszélni valónk, de nem most. -mondta szigorú tekintettel, mint egy tanárnő aki megrója a rosszalkodó diákjait. 

-Mi jogon utasítasz el innen minket?-csattant fel Rhone de Chase már átlátta a helyzetet, és jobbnak látta nem felidegesíteni Glimmert, ezért csitította és elindultak kifelé. Búcsú nélkül. Amikor eltüntek, Glimmer megkönnyebülten felsóhajtott és visszarohant hogy elfoglalja a helyét. Paula asszony mellé szaladt, és igyekezett halkan kifújni magát. A temetés lezárult és a tor elkezdődött Hellebore-éknál. Glimmer természetesen igyekezett mindenben segíteni legjobb barátnője édesanyjának, saját családjával nem is igen foglalkozott. Mikor már vége volt az egésznek, otthon Glimmerre mindenki hitetlenkedve nézett. De ő, nem szólt egy szót sem csak szomorú pillantásokkal fogadta szülei dicséretét. Nem esett jól neki, mert ezt nem azért tette hogy megdicsérjék, hanem mert ez számára ösztön volt, nem kötelesség, hanem egy szimpla tevékenység, amiről tudta, hogy Hellebore is megtette volna érte. Hellebore...oh drága Hellebore. Glimmer egész este a betegségéről keresgélt. És amit talált, nagyon meghökkentette. 

A rejtőző egy nagyon ritka fajta betegség, általában családokban öröklődik. Eddig a leghíresebb család amiben pusztított a betegség, a Wualoom család volt. Más családott nem találtak akik ilyen betegségben szenvedtek volna. A betegségről sajnos nem tudunk sokat, mert a családtagok nem hagyták hogy boncolás alá vigyék elhunyt szeretteiket. Ez meggátol a munkában. A rejtőző egy vérbetegség, elszorítja a vérkeringést és a felgyülemlett vér általában felköhögés útján kerül ki a szervezetből. A végén nem marad annyi vér, ami az életben maradáshoz szükséges, ezért a betegségből nem lehet kigyógyulni, halálhoz vezet. Van akinél gyorsan bekövetkezik, valakik nagyon sokat szenvednek. Ellenszert még nem leltünk fel ellene, de úgytűnik, hogy a Wualoom leszármazottak úgymondd ,,kihalóban" vannak ezért már nem is nagyon fáradnak arra hogy gyógyszert gyártsanak. Véradás lenne szükséges de már nem tudtak eddig egy Wualoom-ot sem megmenteni az orvosok. Egy másik tünete hogy az illető szeméből a könny festék formát ölt, és arany színt. Erre még magyarázatot nem találtak, de ez volt akit már megvakított, mert sírás nélkül is folyamatosan folyt a szemekből. Ami viszont nagyon megrettentő, hogy olyan emberek jelentettek a rendőrségnek, meg pszichológusnak, akik hajdan nem nagyon voltak jóban némely elhunyt Wualoommal hogy szellemként láttak jelenéseket, és hogy bántják őket. Erre sem találtak még magyarázatot. 

A cikk végén Glimmer nagyot nézett. Ez volt a következő, amire rákeresett, hátha van lehetősége újra látni barátnőjét. De kicsit csalódott volt, mert azt írta a cikk, hogy csak azok láttak jelenéseket, akikkel nem voltak jóban a Wualoom-ok. ~Csak Chase vagy Rhone foglya őt látni, ha fogja. ~ gondolta elkeseredetten. Viszont később talált olyan cikkeket, amiket olyan emberek írtak akiknek volt jelenésük. Néhányba beleolvasott:

Elmentem a temetőbe gondozni a párom sírját, nagyon szeles nap volt. Nem régiben temették el Thomas Einver the Wualoom-ot. Nem voltunk soha jóban, mindig valamin összeakadt a bajszunk. Egyszer nagyon összevesztünk, és azóta gyűlöltük egymást. Amikor hirtelen hangokat hallottam, nevemen szólítottak, azt hittem jött valaki a szomszédos sírhoz, de azt a sírt csak egy öreg néni gondozgatta a mindig, a másik oldalra meg általában nem járt senki. Mellesleg férfi hang volt, mintha Thomast hallottam volna. Nem hittem a szellemekben, ezért azt hittem a lelkiismeretem szólalt meg, de ekkor szürke foltot véltem felfedezni a sír végében. Azt hittem köd, de megmozdult, ember alakot öltött. Thomas the Wualoom alakját, arcát, felismertem! Lebegett, és szörnyű látványt nyújtott. Rám rivallt, a nevemet ordította, és azt hogy mit tettem, mit tettem. Aztán egy hirtelen mozdulattal felém rebbent és vicsorgott, éles fogai voltak, mint egy cápának, azt hittem rám ugrik. Felordítottam rémületemben és hátraestem, kiborítva a vizes kancsót, de akkor minden szertefoszlott és újra csend lett, mintha semmi nem történt volna. Rettentően féltem, és többször találkoztam a szellemmel, ugyanez a jelenet játszódott le. Már a házból sem merek kimoccanni.....

Nem olvasta tovább, Glimmer már megijedt. Thomas Einver the Wualoom, Hellebore nagyapja volt.  És a cikk írója Dumber Tolla, aki egykor nagyon jóban volt Thomassal. Hellebore nem ismerte a nagyapját, sem Dumbert, mind a ketten korán meghaltak. Glimmer nagyon csodálkozott. Viszont már szörnyen fáradt volt, nem bírt volna többet olvasni. Elment lezuhanyzott, majd bebújt az ágyába, de feje sokáig zsongott még az olvasottaktól, meg a mai nap eseményeitől. Szörnyen érezte magát, olykor sírt gyászában, arra gondolt hogy holnap iskola, és nem készült semmit az órákra. Bár azt gondolta senki sem. Merte remélni. Sokáig küszködött, nem bírt aludni, hajnalban sikerült csak és úgy érezte egy percig tudott pihenni csak.