GhostyHellebore

 

Halkan kattant a kilincs a szoba ajtaján, amikor a lány benyitott. Hellebore levetette magát az ágyára miután táskáját dühében és szomorúságában az íróasztalnak vágta mintha az ártott volna. Nem akart sírni pedig benne volt az inger de úgy érezte ő nem érdemli meg. Rhone-on gondolkodott nem tudta haragudjon-e, vagy mit tegyen. A fáradtság az ágyába küzdötte hamar lefeküdt és el is aludt. Rémálmok gyötörték, iszonyatos hangokat hallott egy fantázia világban érezte magát, a környező tényezők is nem a mai világhoz kapcsolódtak. Verejtékezett homloka és takaróját is összegyűrte álmában. A lények amiket látott a sikolyok amiket hallott, az alakok és az a világ ahol úgymond járt, mert álmában azt hitte teljesen valóság.... A nap ébresztette. Hellebore csuromvizesen ébredt, takarója földön volt és hangosan szuszogott. Haja úgy nézett ki mintha frissen lett volna mosva, de nem úgy ragyogott, hanem úgy csöpögött a víztől. Tüdeje megfeszült, érezte hogy egy sikítás akart kitörni belőle, de nem hagyta útjára menni az éles hangot. Hátradőlt és hangosan szívta be és ki, iszonyatos tempóban a levegőt, szíve úgy vert, mintha kishíján kiugrott volna mellkasából. Kétségbeesésében a kezét rá is szorította baloldalára, a szívére. Aztán kimászott az ágyból de alig jutott el az ajtóig, iszonyatos köhögőroham lett úrrá rajta. A kilincsbe kapaszkodott és lerogyott a földre nem tudta mi baja lehet. Aztán nagy nehezen de sokáigküszködött mire elmúlt. Lassan felállt és zihálva kirohant a fürdőbe. Alig hitte el, hogy önmagát látta a tükörben. Megijedt. Ugyanis a tükörben egyik álomképe jelent meg. Hátraugrott és halk sikoly hagyta el száját. De aztán megrázta fejét majd megdörzsölte szemeit és megnyugodott, ahogy látta hogy nincs ott semmi. Az ajtót elfordította kulcsra és pityeregni kezdett de aztán zokogásban tört ki. Minden hirtelen jött és semmit nem értett.

-Mi történik velem? Mi ez az egész?-mondta elfojtott hangon, zokogásba fulladva, s tenyerébe temette arcát. Aztán felnézett a mosdókagyló felett lévő tükörre. Nem hitte el, a könnye arany volt. Azt hitte álmodik, azt hitte ez is egy visszatérő álomkép. Amikor viszont megtapintotta, rájött, ez valóság. Halkan felsikított és neki esett az ajtónak és gyorsan letörölte a könnyet de csak víz volt, s egyben, valósághű illúzió.

Hellebore a konyhába rohant. Édesanyja meglepett képet vágott.

-Hellebore, mi a baj, miért sírsz?-kérdezte aggódóan.

 -Anya, most mondd meg milyen a könnyem!?-sikított kis híján a rémült lány. Anyja felkacagott.

 -A könny csak víz kicsim, átlátszó és a tiéd sem eltérő....de miért lenne más?-törölt le mosolyogva egy könnycseppet lánya arcáról és ujját az orra elé tartotta. Hellebore az egyik székbe kucorgott.

-Hülyeségnek gondolod majd....-temette arcát a két tenyerébe.-...de azért elmondom. A lényeg, hogy nagyon rosszat álmodtam...kimentem a fürdőbe hogy rendbe szedjem magam, de annyira elkapott valami köhögő roham hogy alig kaptam levegőt..nagy nehezen múlt el és mire sikerült kikecmeregnem a fürdőbe a tükörből egy árny köszönt vissza...szörnyen megijedtem és elkezdtem sírni...de aztán meg a könnyemet láttam aranynak, mint az akrillfesték, olyan volt. Lehet hogy alvajártam, de borzasztóan érintett....-vallotta be őszintén és mint aki ezt szégyelli lehajtotta a fejét. Anyja, mellé ült és egyik ujjával fel biggyesztette Helle állát.

-Nagyon vizes a hajad sőt mindened....-jegyezte meg halkan.-Figyelj, az álmok azok csak álmok téged ez pedig nagyon rosszul ért valószínűleg ezért hiszed azt hogy ott vannak, de cez nem valódi, természetes csalódás hidd el nekem oké?-mondta majd felállt és folytatta tovább a palacsinta elkészítését. Hellebore lemondóan sóhajtott. Még mindig remegett. A kiadós ebéd  után felpattant és egy jó meleg zuhanyt vett közben mély gondolkodásba esett.

 

    A trópusi illatos növényekből összeállított fürdősó kellemes párája megnyugvást sugárzott a felzaklatott lány lelkének. Hosszú lélegzetvételek,kiürített agy,szép gondolatok hálója és higgadt aura lebegte körül Helleboret a fürdésnek hála. Jelenleg az ágyán feküdt. Háton és a plafont bámulta meredten. Mostanában gyakori volt nála az elbambulás. Kérdéses miért? Persze, hogy a serdülés okozza ezt. Miután sikerült relaxálnia egy kicsit a vízben ismét tele lett a feje gondolatokkal. De csak egy dolgon kattogott az agya. Egy számára idegesítő kapcsolaton. Chase..Rhone..Chase..Rhone.  Annyira idegesítette már, hogy egy idő után hogy felmorrant és hasra feküdt. Sírógörcse támadt de elhatározta hogy nem fog sírni. A fáradtság úrrá lett rajta. Minden izmában és végtagjában fáradtságot érzett. Kényelmesnek találta az ágyat  és mintha összefonták volna a tárggyal. Elégedetten sóhajtott és pihent. Egy kiadós alvás után viszont nem bírt fel kelni.